I. fejezet-A nagy utazás

Távol mindentől és mindenkitől akit eddig ismertem...Barátok,Rokonok és a fiú akit szeretek,mindenki...Több ezer kilométerre a szülővárosomtól...Az eddig felépített életemnek vége,kezdhetek mindent előről...
Új ország,új nyelv,új emberek,új szokások...Mindennek vége...
-Izzie, nem vagy szomjas?-kérdi anya megzavarva gondolatmenetemet.
-Nem,kösz!-válaszolom,s továbbra is bámulok kifelé a repülőgép ablakán.
Tönkreteszik az életemet.Idén kezdtem a gimnáziumot,szereztem barátokat,a tanárok is kedveltek,és már az első évben sokat segítettem az iskolán,erre mindent felborítanak a terveikkel.
Egyszer az a bajuk,hogy nem kezdek magammal semmit,amikor pedig belekezdek valamibe,lerombolják az álmaimat.Ezért nem érdemes eltervezni semmit!Hiába,egyszer úgyis megbukik az egész rendszer,és akkor jön a kiakadás,mint nálam általában.
-Ne durcázz,Izzie!Apáddal jobb munkalehetőségeink lesznek,Los Angelesben pizza téren,mint Rómában voltak.Kicsit több pénzt szerezhetünk kicsim.
-Értem én.-válaszoltam morcosan.
Mindig csak magukkal törődnek és másokkal nem.Csak az a lényeg,hogy nekik jó legyen.Velünk sose törődnek.Óh elnézést,elfelejtettem említeni,hogy van egy bátyám is?
Most közlöm,van egy bátyám,Akit Paulonak hívnak,17 éves és nagyon imádom .Leszámítva,hogy ő nagyon szívesen költözik  Amerikába,hiszen utálta az iskolát,ahova járt.
Eléggé lökött néha (családi vonás),de hát így szeretem.
-Biztos sok jó csaj lesz Los Angelesbe!-fordul felém,Paulo izgatottan.Már csak pár óra van a leszállásig
-Ja...tuti.-válaszoltam kedvetlenül,és visszafordultam az ablak irányába.Óceán...hullámokkal teli csillogó vízáradat.Legalább van erre valami olyan is,ami tetszik.A táj gyönyörű.Imádom a természetet.
-Jól nézek ki,más mi kéne még a lányoknak?-folytatja bátyám egoista szóáradatát.Hát igen elég sok mindent örököltem tőle.Egoizmust,szépséget,énektudást, hülyeséget. Óh és kihagytam a legjobbat,a feszültséglevezetés fájdalmas módját.Csak ő önmagát bántalmazza,én pedig-habár magamat is- másokat szívesebben.
-Óh igen,tuti leveszel mindenkit a lábáról.-felelem gúnyosan.Nem nagyon érdekel,hogy mit beszél a lányokról.Neki nem kellett otthagynia az első fiúját,akivel olyan jól megvoltak,de tudja,hogy a távkapcsolat nem működne.De engem senki sem ért meg.Senki!
Az út további részében zenét hallgattam az mp4-emen és bámultam kifelé az ablakon.Ha már úgy sem tehetek ellene semmi,hiszen nem tudok hatni rájuk,csinálok egy pro/kontra listát.Nézzük a jó oldalakat.Elővettem egy lapot és felírtam a két oldalára,hogy pro/kontra...A fontos dolgokat mindig így döntöm el.
Los Angeles:
Mellette:
-szép táj
-angol nyelv gyakorlása
-sok látványosság
-Hollywood
-Itt játszódik :Angyalok városa,Gyilkos számnok,Beverly Hills 90210,Totally Spies
Ellene:
-új ország
-új emberek
-új lakhely
-új szokások
-új iskola
-távol mindenkitől,akit szeretek (leszámítva bátyó,anya,apa)
Kész.Áh..nem is olyan vészes.Vagy mégis.Ha jobban meggondolom szörnyű!Nem hiszem el hogy ez történik velem!
Eltettem a füzetemet,és maradtam a zenehallgatásnál.Dúdolgattam magamban,mígnem elaludtam.
-Izzie kelj fel!-szólít egy hang-Megérkeztünk!
Lassanként kinyitom a szemeimet,és próbálom felfogni,hogy hol vagyok.Magamhoz térek,és egy alakot látok meg.A bátyám az.
-Kelj már fel,mert megverlek!-mondta és megcsikizte a hasamat.
-Jó,na kelek!-válaszolom-És ne csikizz,mert a lábad bánja!
Párszor már szétrúgtam szegény testvérkémet a nem tetsző beszólásai és a csiklandozásai miatt.
A gép lassanként leszáll,és a repülőtér közepén ér földet.Kinézek az ablakon,4 óra van.Fáradtan lekecmergek a gépről,és körülnézek.Még mindig nagyon meleg van.Körülöttünk,mindenki nevetgél és fagyit eszik.Csak én vagyok ilyen búvalbélelt.Bátyó rögtön kinézett magának egy új táskát,anya mindent lefényképez,apa meg a csomagokat pakolja az új autónkba.Jól elvannak.
-Leléptem.-mondom,s elindulok a csarnok felé.
-Hova mész?-kérdi anya.
-Veszek egy Cappuccino-t.
-Jó,de majd gyere a kocsihoz!
-Ok.
Gyors léptekkel elindulok a csarnok felé,és belépek a hatalmas üvegajtón.Bent még többen vannak,mint kint.Külföldi túristacsoportok,nyaraló családok,üzletemberek.Hát igen,ők mind önszántukból vannak itt.Nekem pedig jönnöm kellett,mert azt mondták.Egy hatalmas sóhaj után elindulok a cappuccino-automatához,s veszek magamnak egyet, sok cukorral és tejszínnel.Első benyomásnak nem is rossz,a cappuccino itt is isteni.Kissé vidámabban elindulok a bejárat felé,mikor egy erős lökés ér balról,én pedig szétterülök a földön,a cappuccinommal az arcomban.Az utolsó cseppig ráömlött az arcomra,és a ragadós massza teríti be az arcomat és a hajamat.