III.fejezet-Kis is ő?

Felrohanok a szobámba,és bömböltetni kezdem a zenét.Nem hiszem el,hogy tényleg ő a szomszédom!Hogy lehet ekkora balszerencsém mindig?Balszerencse áradat vesz körül.
Bömböl a metál zene,és én énekelek. Rengeteg műfajt szeretek,de ilyen hangulatom lett hirtelen.Megőrülök...Itt meg fogok őrülni!Vissza akarok menni Rómába.Az az én városom.A barátaim kellenek, a régi házunk,az olasz nyelv használata,az a környezet.Még azok is hányoznak,akiket utáltam!Ezt nem hiszem el!
Nem tudom miért van,de általában a metál zene lenyugtat.Most például az Bullet for my valentine-től hallgatom a Your betrayal-t,és máris nyugodtabb vagyok.Csak fekszem az ágyon, nézem a plafont és énekelek.
-Izzie! Halkítsd le! A szomszédok szólni fognak !-kiabál fel anya.-És gyere le vacsorázni!
-Jó,lehalkítom!-mondom,s halkabbra veszem a lejátszót.-Nem vagyok éhes!
-Alig ettél ma!
-Nembaj!
Visszafekszek az ágyamra,és énekelgetek tovább.Viszont a metál zenét halkan hallgatni olyan,mintha disco zenére kezdenék el balettozni,úgyhogy inkább kikapcsolom a magnót,és kisétálok a szobából.Még nem tudom,hova megyek,de majdcsak kilyukadok valahol.A lábaim levisznek a csigalépcsőn egészen a bejárati ajtóig,ahol viszont megállok.Mi van ha még mindig kint van a srác?
Visszafordulok,felmegyek a lépcsőn és körbenézek még egyszer az emeleten.A fürdőbe kerülve eszembe jut,hogy le kéne tusolni.Behozom a pizsamámat,a törölközőmet,a tusfürdőmet,és neki állok zuhanyozni.Jól esik  nap fáradalmai után a forró víz.Legalább lemosom  magamról a repülő kellemetlen szagát,és a cappuccino maradványait is.Zuhanyzás után-ami általában fél óráig tart nálam-elszánom magam,és ismét leindulok a lépcsőn.A hajam igaz vizes,mivel kimostam,de nem lényeges,hiszen még ilyenkor is kellemesen langyos idő van odakint.Először beosonok a konyhába, mivel nem vacsoráztam,és egy kis kosárba teszek pár gyümölcsöt,joghurtot és csokoládét.Éjszakai picknikezés!
Kiosonok a bejárati ajtón,és lesétálok egészen a hátsókertig.Gyönyörű ez a szökőkút,és hatalmas fák övezik.Esélyes,hogy ez lesz az egyetlen hely,ahol jól érzem majd magam.A természet csodáinál nincs is szebb.
Leülök a szökőkút szélére,letszem a kosarat és elkezdek enni egy almát.
Ez a rész nagyon csendes.Csak a szökőkút csobogása és a tücsökcirpielés hallatszik.Valamennyire igaz a város zajai is átszűrődnek,de az elég távolinak hat.
A tücskök ciripelésének váltakozása,eléggé dallamos.Emlékeztet a Bangels-Eternal Flame című számára,ezért elkezdem dúdolgatni,majd a dúdolás átvált éneklésbe.
Close youre eyes,give me your hand,darling
Do you feel my heart beating?
Do you understand?
Do you feel the same?
Am I only dreaming?
Is this burning an eternal flame
Kissé belefeledkezem az éneklésbe.Gyakran megesik,hiszen imádok énekelni.
I belive,it's meant to be,darling
I watch you when you are sleeping,
you belonge with me

Do you feel the same?

Am I only dreaming?

Say my name sun shines througt the rain
A whole life so lonely
And then you come and ease the pain
I don't want to lose this feeling
Ohhh

Annyira belefeledkeztem a dalolászásba, hogy csak most tűnt fel igazán valami furcsa,mocorgó hang jobbról,amit már egy ideje biztosan hallok.Egy alak surrant el a szomszéd udvarban.Jajj!Csak az a valaki ne legyen,akire gondolok!
-Ki van ott?-kérdezem reménykedve,kissé kétségbeesett hangon.Senki sem moccan.-Hahó! Úgyis tudom,hogy van ott valaki!
-Hello megint,furcsa és barátságtalan új szomszéd!-köszön kissé gúnyosan,de mégis vidáman "Nevenincs királyfi".Biztos amiatt mosolyog,mert nem tetszik neki a hangom!
-Már megint te?-kérdezem kissé flegmán.

-Igen én.Tán nem szabad sétálgatnom a kertünkben Isobel Marino ?

-Honnan tudod a nevem?-nézek rá meglepetten.

-El sem tudod képzelni mennyi mindent tudok rólad,Izzie.Muhahahaha!-mondja,s elkezd a legidiótábban kacagni,amilyet valaha is hallottam.Önkéntelenül is elkezdek nevetni az idegen srácon.-Ez egy gonosz kacaj volt,ha nem ismerted volna fel.

-Hát valahogy nem arra emlékeztetett.-válaszolom,s nevetek tovább.-Inkább ,mintha valami állat fulladozna!

Ezen ő is elkezdett nevetni.Érdekes,hogy ilyen kedvesen áll hozzám azok után,ahogy vele bántam.Elégé rossz első benyomást tehettem.De mégis honnan tudja ki vagyok?

-Na és honnan is tudsz rólam elég sok mindent?-kérdezem tovább érdeklődve.

-Az maradjon titok!-válaszol,s rám kacsint.

-Ez így nem ér! Add meg a forrásaid!

-Majd egyszer.-nyújtja ki a nyelvét rám.

-Jó,akkor a nevedet mondd meg!-válaszolom.Nem akarok akaratos lenni.

-Abban mi az izgalmas?-kérdi mosolyogva.

-Nem az a lényeg,hogy izgalmas legyen.

-Akkor mi?

Az,hogy...-nem tudom befejezni a mondatot.

-Na látod.-mondja viccelődve.

-Akkor hogy szólítsalak?

-Ahogy akarsz.Találj ki egy nevet.

Hosszan végig néztem rajta,s megállapítottam,hogy ha én nevezhetném el Tristan-nek hívnám.Illik rá.Nagyon is.

-Legyen Tristan.-válaszolom.

Elmosolyodik.

-Miért pont Tristan?
-Mert illik hozzád.

-Oké.Legyen,Tristan.De most megyek.Majd összefutunk Isobel Marino.Jó étvágyat-nézett a kosárkára.-És további jó énekelgetést.

Elvörösödök.

-Köszi.

Tristan elmosolyodik,se besétál a házukba.Nem is annyira gonosz ő,így harmadik találkozásra.

II.fejezet-Már megint ő?

-Fhú bakker!-hallok egy hangot.-Bocsi.Hagy segítsek!
Leszedem a fejemről a műanyagpoharat,és az alakra bámulok.Egy srác az.Hát igen,melyik faj lehet még ennyire bamba?!
-Hagy segítsek!-ismétli meg önmagát,de látom az arcán,legszívesebben elkacagná magát.
Kedves.Megragadom a felém nyújtott kezét,s miközben felállok,őt húzom le a földre.
-Kösz a segítséget!-válaszolom,s elindulok az ajtó irányába.
De várjunk csak!Így nem mehet ki az utcára.Egy hirtelen mozdulattal hátatfordítok a bejáratnak,és visszafordulok a már feltápászkodott sráchoz.
-Megtudnád mondani,hol egy mosdó?-kérdem.
-Ööm...már megbocsáss,de nem az imént húztál le a földre?
-De igen.Viszont miattad öntöttem le magam cappuccinoval.Szóval hol egy mosdó?
-Bocsánatot kértem,mert fellöktelek.
-Igen,úgy hogy majdnem röhögőgörcsben törtél ki.Hát köszi nagyon hihető volt!Szóval holvan az a hülye mosdó?
-Akkor se kellett volna lerántni!
-Figyu,csak a mosdó érdekel,mivel a bambaságod miatt elég ...mondjuk úgy,hülyén nézek ki!Szóval,mosdó?
-A kínai büfé mellett balra.
-Kösz.-mondom,s köszönés nélkül elindulok a megadott irányba.
A mosdó nem  a legtisztább,de ez van,ezt kell szeretni. Végülis nem beköltözni akarok ide,hanem megmosakodni.Hideg vízzel letörölgetem magamról az italomat,és próbálok elfogadható kinézetet varázsolni magamnak.Többé-kevésbé sikerül is,azt leszámítva,hogy a hajam borzasztóan áll és ragad.Mindenesetre ha összefogom egy fokkal biztosan jobb lesz.
Kiindulok a bejárat felé.A sárc hál' Istennek már nincs a közelben.Idegesítő egy fazon.
-Gyere Izzie,megyünk!-szól anya,amint kiérek a csarnokból.Persze a kezében egy pár csecse-becsével,amiket most vásárolt össze.Nem tudom,hogy képes minden második dolgot megvenni,ami a kezébe akad.
-Oké!-válaszolom,s beszállok a kocsiba.Utálok autóban utazni.Valahogy nem bírom a szagát,és mindig elhányom magam tőle.Az új kocsiktól pedig végképp rosszul vagyok,de a leengedett ablak legalább segít valamennyit.
-Megérkeztünk!-mondja anya,mikor a barackvirágszínű emeletes családiházhoz érünk.
Eddig csak képen láttam,de élőben sokkal szebb.Kiszállok a kocsiból,és a csomagtartóhoz sétálok.Kiveszem mind a 4 bőröndömet,amiben nagyrészt a ruháim vannak,és elkezdem őket húzni a ház felé.Az udvar egyenesen gyönyörű!Hatalmas,sok-sok fával,egy kertitóval,hintaággyal és,rengeteg virággal.Ez a hely lesz  a kedvencem,az biztos.Legalább lesz egy hely,ahol egyedül lehetek.
-Lent van egy konyha,egy étkező,egy nappali,egy mosdó és egy fürdőszoba,valamint a mi szobánk.-mondja anya.-Fent pedig egy mosdó,egy fürdőszoba és egy-egy  nagy szoba nektek.
-A saját szobátokat a magatok ízlése szerint rendezitek és festitek ki.Akármi kell hozzá,csak szóljatok.-folytatja apa.-A kertet gondolom legtöbbször Isobeldrágám fogja látogatni,így egy hintaágyat is betettünk és a ház mögött van egy medence is.
-ÁÁh...király!-tör ki Pauloból és elindul az emeletre.
-Na hogy tetszik Izzie?-kérdi anya.
-Nagyon szép,tényleg!-válaszolom.-Köszi.
Egyenként felviszem a bőröndjeimet a szobámba.Rögtön rájöttem,melyik az enyém,mivel az ágyam a szekrényeim a szőnyegem a dob felszerelésem és hasonlók már be voltak pakolva.Persze,mint megtudtam akármikor átrendezhetem vagy festhetem a szobát.Ezt persze meg is fogom tenni.Eléggé érdekesen lett kialakítva.A falam sötétlila,és fekete minták vannak rajta,ez így jó lesz,de kitudja mikor gondolom meg magam.
Megállítom a bőröndjeimet az ajtónál,és elkezdek rendezkedni.Szekrények a bal oldali falhoz,dobfelszerelés az ajtó mellé Az íróasztal az balak alá kerül,hogy sok fény legyen, az ágyam pedig e mellett van félig a jobboldali falhoz nyomódva.Na kész is,így jó lesz!Most pedig a ruháim,könyveim és egyéb holmijaim kipakolása következik.Ezzel gyorsan végzek,a rendezés az erősségem.A szobám gyönyörű lett és otthonos,ez már javít a hangulatomon.Nem is lesz ez olyan vészes!
Kisétálok az udvarra és körbejárom.Tényleg gyönyörű!A kertitóban halak és békák is vannak,szitakötők repkednek felette.
-Halló szomszéd!-kiabálja egy női hang balról.
-Hello!-válaszolom,amint meglátom a világosbarna hajú,kék szemű,úgy 15 év körüli lányt.
-Tetszik a ház?Én már sokszor jártam benne.Itt lakott a volt barátom.Melyik szobát kaptad?A emeleten  a bal oldali volt az övé! Az a legjobb!
Hát ez a lány aztán nem beszél keveset az biztos.
-Nagyon tetszik a ház és a másik szobát kaptam.A bátyámé lett a bal.
-Az sem rossz.Hány éves vagy?És hova fogsz járni?Bár hülye kérdés,gondolom az itteni gimibe.Én is oda fogok járni.Elsős leszek.
-16 Éves vagyok és másodikos leszek.Odahaza késtem egy évet.
-Honan is jöttetek?Olaszországból?Az nagyon szép hely.Egyszer már voltam ott nyaralni a szüleimmel.Rómába.
-Igen onnan.
-Mi is a neved? Isobel? Nagyon szép név.Az enyém Alexis.
-Örülök,hogy megismertelek,de most megyek nézelődök még egy kicsit.
-Rendben.Majd beszélünk!-mondja,s elindulok a másik irányba.
Épp az egyik fa mászhatási lehetőségeit nézegetem,mikor megszólal egy férfihang a másik irányból:
-Hello.Te vagy az szomszéd?-kérdi.
Megfordulok,és megpillantom a köszönő srácot.Ezt nem hiszem el!!
-Te vagy a szomszédom?-kérdezem a srácot bámulva.Na vajon ki lehet az?Naná,hogy a fiú, aki felborított!-Ezt nem hiszem el...
-Úgytűnik.-válaszolja elkomorodva.
-Most inkább bemegyek.-válaszolom,s berohanok a házba.

I. fejezet-A nagy utazás

Távol mindentől és mindenkitől akit eddig ismertem...Barátok,Rokonok és a fiú akit szeretek,mindenki...Több ezer kilométerre a szülővárosomtól...Az eddig felépített életemnek vége,kezdhetek mindent előről...
Új ország,új nyelv,új emberek,új szokások...Mindennek vége...
-Izzie, nem vagy szomjas?-kérdi anya megzavarva gondolatmenetemet.
-Nem,kösz!-válaszolom,s továbbra is bámulok kifelé a repülőgép ablakán.
Tönkreteszik az életemet.Idén kezdtem a gimnáziumot,szereztem barátokat,a tanárok is kedveltek,és már az első évben sokat segítettem az iskolán,erre mindent felborítanak a terveikkel.
Egyszer az a bajuk,hogy nem kezdek magammal semmit,amikor pedig belekezdek valamibe,lerombolják az álmaimat.Ezért nem érdemes eltervezni semmit!Hiába,egyszer úgyis megbukik az egész rendszer,és akkor jön a kiakadás,mint nálam általában.
-Ne durcázz,Izzie!Apáddal jobb munkalehetőségeink lesznek,Los Angelesben pizza téren,mint Rómában voltak.Kicsit több pénzt szerezhetünk kicsim.
-Értem én.-válaszoltam morcosan.
Mindig csak magukkal törődnek és másokkal nem.Csak az a lényeg,hogy nekik jó legyen.Velünk sose törődnek.Óh elnézést,elfelejtettem említeni,hogy van egy bátyám is?
Most közlöm,van egy bátyám,Akit Paulonak hívnak,17 éves és nagyon imádom .Leszámítva,hogy ő nagyon szívesen költözik  Amerikába,hiszen utálta az iskolát,ahova járt.
Eléggé lökött néha (családi vonás),de hát így szeretem.
-Biztos sok jó csaj lesz Los Angelesbe!-fordul felém,Paulo izgatottan.Már csak pár óra van a leszállásig
-Ja...tuti.-válaszoltam kedvetlenül,és visszafordultam az ablak irányába.Óceán...hullámokkal teli csillogó vízáradat.Legalább van erre valami olyan is,ami tetszik.A táj gyönyörű.Imádom a természetet.
-Jól nézek ki,más mi kéne még a lányoknak?-folytatja bátyám egoista szóáradatát.Hát igen elég sok mindent örököltem tőle.Egoizmust,szépséget,énektudást, hülyeséget. Óh és kihagytam a legjobbat,a feszültséglevezetés fájdalmas módját.Csak ő önmagát bántalmazza,én pedig-habár magamat is- másokat szívesebben.
-Óh igen,tuti leveszel mindenkit a lábáról.-felelem gúnyosan.Nem nagyon érdekel,hogy mit beszél a lányokról.Neki nem kellett otthagynia az első fiúját,akivel olyan jól megvoltak,de tudja,hogy a távkapcsolat nem működne.De engem senki sem ért meg.Senki!
Az út további részében zenét hallgattam az mp4-emen és bámultam kifelé az ablakon.Ha már úgy sem tehetek ellene semmi,hiszen nem tudok hatni rájuk,csinálok egy pro/kontra listát.Nézzük a jó oldalakat.Elővettem egy lapot és felírtam a két oldalára,hogy pro/kontra...A fontos dolgokat mindig így döntöm el.
Los Angeles:
Mellette:
-szép táj
-angol nyelv gyakorlása
-sok látványosság
-Hollywood
-Itt játszódik :Angyalok városa,Gyilkos számnok,Beverly Hills 90210,Totally Spies
Ellene:
-új ország
-új emberek
-új lakhely
-új szokások
-új iskola
-távol mindenkitől,akit szeretek (leszámítva bátyó,anya,apa)
Kész.Áh..nem is olyan vészes.Vagy mégis.Ha jobban meggondolom szörnyű!Nem hiszem el hogy ez történik velem!
Eltettem a füzetemet,és maradtam a zenehallgatásnál.Dúdolgattam magamban,mígnem elaludtam.
-Izzie kelj fel!-szólít egy hang-Megérkeztünk!
Lassanként kinyitom a szemeimet,és próbálom felfogni,hogy hol vagyok.Magamhoz térek,és egy alakot látok meg.A bátyám az.
-Kelj már fel,mert megverlek!-mondta és megcsikizte a hasamat.
-Jó,na kelek!-válaszolom-És ne csikizz,mert a lábad bánja!
Párszor már szétrúgtam szegény testvérkémet a nem tetsző beszólásai és a csiklandozásai miatt.
A gép lassanként leszáll,és a repülőtér közepén ér földet.Kinézek az ablakon,4 óra van.Fáradtan lekecmergek a gépről,és körülnézek.Még mindig nagyon meleg van.Körülöttünk,mindenki nevetgél és fagyit eszik.Csak én vagyok ilyen búvalbélelt.Bátyó rögtön kinézett magának egy új táskát,anya mindent lefényképez,apa meg a csomagokat pakolja az új autónkba.Jól elvannak.
-Leléptem.-mondom,s elindulok a csarnok felé.
-Hova mész?-kérdi anya.
-Veszek egy Cappuccino-t.
-Jó,de majd gyere a kocsihoz!
-Ok.
Gyors léptekkel elindulok a csarnok felé,és belépek a hatalmas üvegajtón.Bent még többen vannak,mint kint.Külföldi túristacsoportok,nyaraló családok,üzletemberek.Hát igen,ők mind önszántukból vannak itt.Nekem pedig jönnöm kellett,mert azt mondták.Egy hatalmas sóhaj után elindulok a cappuccino-automatához,s veszek magamnak egyet, sok cukorral és tejszínnel.Első benyomásnak nem is rossz,a cappuccino itt is isteni.Kissé vidámabban elindulok a bejárat felé,mikor egy erős lökés ér balról,én pedig szétterülök a földön,a cappuccinommal az arcomban.Az utolsó cseppig ráömlött az arcomra,és a ragadós massza teríti be az arcomat és a hajamat.